Hideg csönd II.

Hideg csönd

Késő november II.

Késő november

-

Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum

-

Dobogókő

Szentendre

csendélet

-

-

Ócsa

-

-

-

Út a végtelenbe

hazafelé

emlék

-

Erdélyország

1994

memento

Komor csönd

Táborfalva, 2009.

Oleg Zsukovszkij - Dalok a Földről

Színházbázis

Színházbázis

erdő

-

jazz

Zsámbék

-

Szappanos Lukács

a család

Angyalisziget

Sárvár

emlék

Marengói csirke

Napóleon mindig sietett. Még az étkezéseire sem fordított kellő időt. Nem volt különösen ínyenc - érdekes módon, mégis a nevéhez fűződik egy ismert és nagyon ízletes szárnyasétel, a marengói csirke.

Mivel a csirkéből készült ételek voltak a kedvencei, ezért a legtöbbször azt szerette napközben vagy este enni. A hadjáratok során általában csak este evett és a szakácsának, Dunant-nak azt hagyta meg legtöbbször, hogy valamilyen, csirkéből készült vacsorával várja a csatában megfáradt urát.

Épp a marengói csata napján azonban történt egy kis baleset - az elkészült sültre véletlenül römlött egy üveg paradicsomlé. Újabb étel készítésére nem volt idő, így a hazatérő uralkodónak fel kellett tálalni a balesetet szenvedett csirkét.
Napóleonnak ízlett az újdonság, így a paradicsomos csirkén rajta maradt a "marengói csirke" elnevezés.

Akkor most süssünk csirkét, marengói módra...

Hozzávalók 4 személyre:
1 konyhakész csirke (vagy 4 személynek elegendő szárny, mell, comb), 1 fej hagyma, fél kg csiperkegomba, 1 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál paradicsomlé (paradicsompüré), 1 dl száraz fehér bor, só, bors, petrezselyem.


Elkészítés:
Az egész csirkét feldaraboljuk, jól bedörzsöljük sóval és borssal, olajon megsütjük, majd kivesszük a serpenyőből.
A visszamaradt zsiradékban üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát és a zúzott fokhagymát, majd hozzáadjuk a felszeletelt gombát is.
Megkeverjük és néhány perc elteltével beleöntjük a paradicsomot és a bort. Összeforraljuk, majd visszatesszük bele a csirkét. Összemelegítjük, frissen vágott petrezselyemmel megszórva, pirított kenyérszeletekkel tálaljuk. Kenyér helyett krumpli, rizs is jó körítésnek.
Természetesen, száraz fehér bort kell inni hozzá.

Black Earth

Egy kis dark ambient, egy kis füstös jazzes doom... Hogy is jön össze ez?

Ha a fentieket beöntjük a Ruhr-vidék egy eldugott próbatermébe, ahol a Bohren und der Club of Gore négy zenésze - Reiner Henseleit (gitár), Morten Gass (billentyűk), Robin Rodenberg (bőgő), Thorsten Benning (dob) - még kicsit csavar rajta, akkor megkapjuk a Black Earth albumukat.
Mind a hat albumuk kiváló. Korábban a hc-metal vidékén nyomuló zenészek vegykonyhájából kikerülő ambient/jazz albumok közül azonban a Black Earth sikerült legjobban. Nagyon szubjektív vélemény, de azt a finom jazzes, ambient lebegést ezen sikerült legjobban átadni.
Az 1992-ben alapított zenakar nagyon keveset koncertezik, akkor is úgy, hogy vágni lehet a sötétséget a színpadon, miközben a hátborzongató zajok, apró dallamfoszlányok elhagyják a hangszereiket. A végletekig lelassított zene sötét és gyönyörű. Ajánlott.. Ahogy a többi albumuk is.

Bohren und der Club of Gore

tópart

Táborfalva határában II.

Táborfalva határában

Tor Lundvall‭ ‬-‭ ‬The Mist‭ [‬2001‭]

Mi történik akkor, ha egy festőművész úgy gondolja, hogy ráérős idejében zenét fog szerezni? Valószínűleg a képeinek hangulata megjelenik majd az elkövetett hanganyagban is. És fordítva is.

Tor Lundvall pontosan a fentiek szerint alakította az életét - képeket fest, aztán közben - kikapcsolódásként - zenét szerez.

Mivel a két művészeti terület összekapcsolásáról van szó, az albumok hallgatása közben nem árt a végiglapozni a képeket, amiből több mint 150 van a weboldalán.

Első benyomás az, hogy a zene egyszerűbbnek tűnik, mint képeinek világa és ez az érzés csak a sokadik hallgatás után kezd megváltozni, de nem túlzóan: lassanként újabb hangfoszlányok, hangulat-zörejek jelennek meg, mint amikor egy borongós őszi délután részleteit fedezzük fel alkonyatkor, egy erdei séta közben.
Lundvall zenéjében nem jönnek elő váratlan és extrém hanghatások - nem riogat senkit, csak szép lassan vezeti elő az apró zörrenéseket - szomorkás, halk zongorafutamok, sejtelmes koppanások fedezhetők fel az újabb és újabb lejátszások alkalmával.

Lundvall zenéje közel sem olyan színes, mint a festményei. A képeken sokkal több és direktebb hangulat látható, mint amit a zenében felfedezünk. Alapjában az önállóan komponált albumára jellemző a leírtak.

Ez a letisztult, sejtelmes világ csendesebb, tisztább, natúrabb hatású, mint például az 1998-as Autumn Calls, amit Tony Wakeforddal közösen készített. A folk, neofolk, neoklasszikus zenékkel előálló Wakeford stílusa bizony erősen érződik az albumon - sokkal több hangszer, nagyobb és meglepőbb hanghatások, erősebb váltások, durvább érzelmi kitörések érik a hallgatót.
Ez az album más világ, mint a The Mist. Teljesen más.

koncert

Kecskemét főterén, karácsony előtt láttuk a Csík zenekart. Az előtte játszó Navrang koncertjének, sajnos csak a legvégét élvezhettük.