Angyalisziget

37

Késő november II.

Késő november

-

Angyalisziget

Angyalisziget

Nem sok helyet találunk már hazánkban, ahol csendben eltölthetünk néhány napot úgy, hogy nem halljuk közben autó-, vonat- és más zörgő gép hangját, nem idegesít az egymásra épülő bevásárlóközpontok, bankok látványa.
Az Angyalisziget - egyelőre - még ilyen hely. A Csepel-sziget és Tas közötti Duna keskenyebb ágának két végét zsilippel zárták le, ettől az Angyalisziget - gyakorlatilag - állóvizben van és a vízszint is alig-alig emelkedik vagy süllyed az év folyamán. Apró kényelmetlenség, hogy csak csónakkal közelíthető meg, ez a legfőbb érték, hiszen eddig így kerülte el a fentiek "áldásos" hatását.

Az első látogatás a szigetre mindenképpen meghatározó élmény - ellenben a további alkalmak újabb és újabb olyan apróságokat fednek fel, amik először nem tűntek fel.
És az évszakok.
Mindnek megvan a maga csodája - a tavaszi ébredés, a nyári szikrázó napsütés, az őszi színkavalkád és a tél fagyos szépsége.

A part mentén sorakozó kisebb és nagyobb házak, horgászkunyhók látványa, az előttük lévő kertekkel, parti nyírt fűvel, vízre boruló szomorúfüzekkel, bokrokkal, virágokkal, padokkal folyton azt a kényszert "nyomja rá" a látogatóra, hogy menjen és sétáljon ezen a keskeny gyalogúton és párszáz méterenként tartson rövid pihenőt egy-egy padra leülve és figyelni a szemközti partig a vizet és azon/abban zajló életet.

A hangok és apró mozgások sokasága - együtt és külön-külön is érdekesek - a csapatban vagy egyedül úszkáló, vadászó szárcsák, a lagúna napozó teknősei, a nádasok apró élőlényei, a fákon ugráló mókusok, a halak csobbanása - mind-mind ott van, de nem zavaróan, inkább nyugtató és finom zeneként fogjuk fel, ha figyelünk. Mert ezek csak akkor feltünőek, ha kimondottan szétválogatjuk a háttérből a finom zajokat, zörejeket.

Az egész egy jól karbantartott arborétumnak néz ki, sok-sok házzal, stéggel, ütött-kopott csónakkal.

Október 12-én készült képek láthatók a fotóalbumban.