Szalonna

Pál István

jazz

Zsámbék

Black Earth

Egy kis dark ambient, egy kis füstös jazzes doom... Hogy is jön össze ez?

Ha a fentieket beöntjük a Ruhr-vidék egy eldugott próbatermébe, ahol a Bohren und der Club of Gore négy zenésze - Reiner Henseleit (gitár), Morten Gass (billentyűk), Robin Rodenberg (bőgő), Thorsten Benning (dob) - még kicsit csavar rajta, akkor megkapjuk a Black Earth albumukat.
Mind a hat albumuk kiváló. Korábban a hc-metal vidékén nyomuló zenészek vegykonyhájából kikerülő ambient/jazz albumok közül azonban a Black Earth sikerült legjobban. Nagyon szubjektív vélemény, de azt a finom jazzes, ambient lebegést ezen sikerült legjobban átadni.
Az 1992-ben alapított zenakar nagyon keveset koncertezik, akkor is úgy, hogy vágni lehet a sötétséget a színpadon, miközben a hátborzongató zajok, apró dallamfoszlányok elhagyják a hangszereiket. A végletekig lelassított zene sötét és gyönyörű. Ajánlott.. Ahogy a többi albumuk is.

Bohren und der Club of Gore

Tor Lundvall‭ ‬-‭ ‬The Mist‭ [‬2001‭]

Mi történik akkor, ha egy festőművész úgy gondolja, hogy ráérős idejében zenét fog szerezni? Valószínűleg a képeinek hangulata megjelenik majd az elkövetett hanganyagban is. És fordítva is.

Tor Lundvall pontosan a fentiek szerint alakította az életét - képeket fest, aztán közben - kikapcsolódásként - zenét szerez.

Mivel a két művészeti terület összekapcsolásáról van szó, az albumok hallgatása közben nem árt a végiglapozni a képeket, amiből több mint 150 van a weboldalán.

Első benyomás az, hogy a zene egyszerűbbnek tűnik, mint képeinek világa és ez az érzés csak a sokadik hallgatás után kezd megváltozni, de nem túlzóan: lassanként újabb hangfoszlányok, hangulat-zörejek jelennek meg, mint amikor egy borongós őszi délután részleteit fedezzük fel alkonyatkor, egy erdei séta közben.
Lundvall zenéjében nem jönnek elő váratlan és extrém hanghatások - nem riogat senkit, csak szép lassan vezeti elő az apró zörrenéseket - szomorkás, halk zongorafutamok, sejtelmes koppanások fedezhetők fel az újabb és újabb lejátszások alkalmával.

Lundvall zenéje közel sem olyan színes, mint a festményei. A képeken sokkal több és direktebb hangulat látható, mint amit a zenében felfedezünk. Alapjában az önállóan komponált albumára jellemző a leírtak.

Ez a letisztult, sejtelmes világ csendesebb, tisztább, natúrabb hatású, mint például az 1998-as Autumn Calls, amit Tony Wakeforddal közösen készített. A folk, neofolk, neoklasszikus zenékkel előálló Wakeford stílusa bizony erősen érződik az albumon - sokkal több hangszer, nagyobb és meglepőbb hanghatások, erősebb váltások, durvább érzelmi kitörések érik a hallgatót.
Ez az album más világ, mint a The Mist. Teljesen más.

koncert

Kecskemét főterén, karácsony előtt láttuk a Csík zenekart. Az előtte játszó Navrang koncertjének, sajnos csak a legvégét élvezhettük.

koncert és bor

Nagyon fiatal még a Tündök zenekar, bár a tagok jónéhány bandát és alkalmi formációt megjártak az elmúlt pár év alatt.
Március 28-án egy kellemes - de nagyon rövid - koncertet néztünk, hallgattunk meg. A Makadám klub zsúfolásig megtelt, sőt nem is jutott mindenkinek ülőhely.

A koncert utáni Teleki Cabernet Sauvignon pedig pont kellett a jó zene tetejére..


A koncerten készült képek.

Ghosts

Trent Reznor csapata március 2-án kiadta új albumát, aminek első kilenc száma szabadon letölthető. A Creative Commons licensz alatt megjelentetett album dalai szabadon terjeszthetők, megoszthatók, sőt, át is dolgozhatók. Reznor eredetileg öt számosra tervezte az anyagot, de végül közel kétórányi jött össze.

A komplett anyag stílusát nem lehet 1 skatulyába zsúfolni, mivel elég különböznek az egyes számok egymástól. A többségre jellemző egy jó sötét ambient, aminek hangulatát nagyjából úgy lehet elképzelni, mint amikor valaki egy félig kihalt, de itt-ott még működő, olajos gyárban sétál a dübörgő gépek és a csarnok hátsó, lassan pusztuló része között.

Az anyag, első hallásra elégggé szétszórtnak és zaklatottnak hangzott, de így a sokadik után már olyan érzésem van, hogy az olajos padló és a hulló vakolat is tud barátságos arcot mutatni a hűvös műhelysarokban - sőt, néha csak a oda kívánkozik a gyári munkás egy-egy 10 órás hegesztés után.

Most a kedvencem a Ghosts. :-)

Nine Inch Nails - Ghosts

Vörös téri pogó

Első hallásra nem tűnt fel, másodikra sem.
Aztán kicsit erősebb koncentráció után kiderül, hogy az Ausztriában tanyázó Russkaja, illetve annak énekese és udvari bolondja, Georgij Makazaria elég érdekes nyelven képes énekelni a lendületes ska/punk nótákat, amikbe nem felejtenek el beledrótozni némi szláv zenei alapokat sem.
Az emigránsok keserű életéről (is) nótázgató zenekar már nálunk is fellépett, nem kis meglepetést okozva a gyanútlan közönségnek.

www.russkaja.com