-

Szappanos Lukács

a család

Angyalisziget

Sárvár

emlék

Marengói csirke

Napóleon mindig sietett. Még az étkezéseire sem fordított kellő időt. Nem volt különösen ínyenc - érdekes módon, mégis a nevéhez fűződik egy ismert és nagyon ízletes szárnyasétel, a marengói csirke.

Mivel a csirkéből készült ételek voltak a kedvencei, ezért a legtöbbször azt szerette napközben vagy este enni. A hadjáratok során általában csak este evett és a szakácsának, Dunant-nak azt hagyta meg legtöbbször, hogy valamilyen, csirkéből készült vacsorával várja a csatában megfáradt urát.

Épp a marengói csata napján azonban történt egy kis baleset - az elkészült sültre véletlenül römlött egy üveg paradicsomlé. Újabb étel készítésére nem volt idő, így a hazatérő uralkodónak fel kellett tálalni a balesetet szenvedett csirkét.
Napóleonnak ízlett az újdonság, így a paradicsomos csirkén rajta maradt a "marengói csirke" elnevezés.

Akkor most süssünk csirkét, marengói módra...

Hozzávalók 4 személyre:
1 konyhakész csirke (vagy 4 személynek elegendő szárny, mell, comb), 1 fej hagyma, fél kg csiperkegomba, 1 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál paradicsomlé (paradicsompüré), 1 dl száraz fehér bor, só, bors, petrezselyem.


Elkészítés:
Az egész csirkét feldaraboljuk, jól bedörzsöljük sóval és borssal, olajon megsütjük, majd kivesszük a serpenyőből.
A visszamaradt zsiradékban üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát és a zúzott fokhagymát, majd hozzáadjuk a felszeletelt gombát is.
Megkeverjük és néhány perc elteltével beleöntjük a paradicsomot és a bort. Összeforraljuk, majd visszatesszük bele a csirkét. Összemelegítjük, frissen vágott petrezselyemmel megszórva, pirított kenyérszeletekkel tálaljuk. Kenyér helyett krumpli, rizs is jó körítésnek.
Természetesen, száraz fehér bort kell inni hozzá.

Black Earth

Egy kis dark ambient, egy kis füstös jazzes doom... Hogy is jön össze ez?

Ha a fentieket beöntjük a Ruhr-vidék egy eldugott próbatermébe, ahol a Bohren und der Club of Gore négy zenésze - Reiner Henseleit (gitár), Morten Gass (billentyűk), Robin Rodenberg (bőgő), Thorsten Benning (dob) - még kicsit csavar rajta, akkor megkapjuk a Black Earth albumukat.
Mind a hat albumuk kiváló. Korábban a hc-metal vidékén nyomuló zenészek vegykonyhájából kikerülő ambient/jazz albumok közül azonban a Black Earth sikerült legjobban. Nagyon szubjektív vélemény, de azt a finom jazzes, ambient lebegést ezen sikerült legjobban átadni.
Az 1992-ben alapított zenakar nagyon keveset koncertezik, akkor is úgy, hogy vágni lehet a sötétséget a színpadon, miközben a hátborzongató zajok, apró dallamfoszlányok elhagyják a hangszereiket. A végletekig lelassított zene sötét és gyönyörű. Ajánlott.. Ahogy a többi albumuk is.

Bohren und der Club of Gore

tópart

Táborfalva határában II.

Táborfalva határában

Tor Lundvall‭ ‬-‭ ‬The Mist‭ [‬2001‭]

Mi történik akkor, ha egy festőművész úgy gondolja, hogy ráérős idejében zenét fog szerezni? Valószínűleg a képeinek hangulata megjelenik majd az elkövetett hanganyagban is. És fordítva is.

Tor Lundvall pontosan a fentiek szerint alakította az életét - képeket fest, aztán közben - kikapcsolódásként - zenét szerez.

Mivel a két művészeti terület összekapcsolásáról van szó, az albumok hallgatása közben nem árt a végiglapozni a képeket, amiből több mint 150 van a weboldalán.

Első benyomás az, hogy a zene egyszerűbbnek tűnik, mint képeinek világa és ez az érzés csak a sokadik hallgatás után kezd megváltozni, de nem túlzóan: lassanként újabb hangfoszlányok, hangulat-zörejek jelennek meg, mint amikor egy borongós őszi délután részleteit fedezzük fel alkonyatkor, egy erdei séta közben.
Lundvall zenéjében nem jönnek elő váratlan és extrém hanghatások - nem riogat senkit, csak szép lassan vezeti elő az apró zörrenéseket - szomorkás, halk zongorafutamok, sejtelmes koppanások fedezhetők fel az újabb és újabb lejátszások alkalmával.

Lundvall zenéje közel sem olyan színes, mint a festményei. A képeken sokkal több és direktebb hangulat látható, mint amit a zenében felfedezünk. Alapjában az önállóan komponált albumára jellemző a leírtak.

Ez a letisztult, sejtelmes világ csendesebb, tisztább, natúrabb hatású, mint például az 1998-as Autumn Calls, amit Tony Wakeforddal közösen készített. A folk, neofolk, neoklasszikus zenékkel előálló Wakeford stílusa bizony erősen érződik az albumon - sokkal több hangszer, nagyobb és meglepőbb hanghatások, erősebb váltások, durvább érzelmi kitörések érik a hallgatót.
Ez az album más világ, mint a The Mist. Teljesen más.

koncert

Kecskemét főterén, karácsony előtt láttuk a Csík zenekart. Az előtte játszó Navrang koncertjének, sajnos csak a legvégét élvezhettük.

múlt

November elején

-

októberi árnyak

Angyalisziget

Nem sok helyet találunk már hazánkban, ahol csendben eltölthetünk néhány napot úgy, hogy nem halljuk közben autó-, vonat- és más zörgő gép hangját, nem idegesít az egymásra épülő bevásárlóközpontok, bankok látványa.
Az Angyalisziget - egyelőre - még ilyen hely. A Csepel-sziget és Tas közötti Duna keskenyebb ágának két végét zsilippel zárták le, ettől az Angyalisziget - gyakorlatilag - állóvizben van és a vízszint is alig-alig emelkedik vagy süllyed az év folyamán. Apró kényelmetlenség, hogy csak csónakkal közelíthető meg, ez a legfőbb érték, hiszen eddig így kerülte el a fentiek "áldásos" hatását.

Az első látogatás a szigetre mindenképpen meghatározó élmény - ellenben a további alkalmak újabb és újabb olyan apróságokat fednek fel, amik először nem tűntek fel.
És az évszakok.
Mindnek megvan a maga csodája - a tavaszi ébredés, a nyári szikrázó napsütés, az őszi színkavalkád és a tél fagyos szépsége.

A part mentén sorakozó kisebb és nagyobb házak, horgászkunyhók látványa, az előttük lévő kertekkel, parti nyírt fűvel, vízre boruló szomorúfüzekkel, bokrokkal, virágokkal, padokkal folyton azt a kényszert "nyomja rá" a látogatóra, hogy menjen és sétáljon ezen a keskeny gyalogúton és párszáz méterenként tartson rövid pihenőt egy-egy padra leülve és figyelni a szemközti partig a vizet és azon/abban zajló életet.

A hangok és apró mozgások sokasága - együtt és külön-külön is érdekesek - a csapatban vagy egyedül úszkáló, vadászó szárcsák, a lagúna napozó teknősei, a nádasok apró élőlényei, a fákon ugráló mókusok, a halak csobbanása - mind-mind ott van, de nem zavaróan, inkább nyugtató és finom zeneként fogjuk fel, ha figyelünk. Mert ezek csak akkor feltünőek, ha kimondottan szétválogatjuk a háttérből a finom zajokat, zörejeket.

Az egész egy jól karbantartott arborétumnak néz ki, sok-sok házzal, stéggel, ütött-kopott csónakkal.

Október 12-én készült képek láthatók a fotóalbumban.

Aaron

-

Kikerült két új panel, a Magyar eeePC oldal és a hernádi Örökség Kulturális és Hagyományőrző Egyesület kiadványa, Örökségünk.
Tessék: IT és kultúra :-)

Tavasz III.

ma

holnap

koncert és bor

Nagyon fiatal még a Tündök zenekar, bár a tagok jónéhány bandát és alkalmi formációt megjártak az elmúlt pár év alatt.
Március 28-án egy kellemes - de nagyon rövid - koncertet néztünk, hallgattunk meg. A Makadám klub zsúfolásig megtelt, sőt nem is jutott mindenkinek ülőhely.

A koncert utáni Teleki Cabernet Sauvignon pedig pont kellett a jó zene tetejére..


A koncerten készült képek.

Tavasz II.

A kertben is pompázik az ibolya - fűszélen, bokrok alatt, kerítés tövében

Tavasz I.

Csalhatatlan jele a tavasz megérkezésének az a csodás illatkavalkád, ami beáramlik a nyitott ajtón és ablakon.
Csak ki kell lépni az udvarra és látható, tapintható, érezhető a természet megújulásának ezer apró jele. Hajnali, reggeli, délelőtti, délutáni, esti, éjszakai illatok - mind-mind más, de egyben közösek: csalogatnak ki, hogy megmutassák a tél elmúlását és az új, a megújulás megérkezését.

+

Ismét kikerült néhány régebbi és újabb cikk a weblapomra. A sorrendben és a témában semmiféle rendszer nincs, úgy publikálom, ahogy megtalálok egy-egy anyagot winchesteren, CD-n, akárhol.

Például a ma már nyolc éves PhotoPal cikket egy Iomega Zip lemezről kotortam elő. :-)

A fiatalabb korosztálynak:

Iomega zip 100

Ghosts

Trent Reznor csapata március 2-án kiadta új albumát, aminek első kilenc száma szabadon letölthető. A Creative Commons licensz alatt megjelentetett album dalai szabadon terjeszthetők, megoszthatók, sőt, át is dolgozhatók. Reznor eredetileg öt számosra tervezte az anyagot, de végül közel kétórányi jött össze.

A komplett anyag stílusát nem lehet 1 skatulyába zsúfolni, mivel elég különböznek az egyes számok egymástól. A többségre jellemző egy jó sötét ambient, aminek hangulatát nagyjából úgy lehet elképzelni, mint amikor valaki egy félig kihalt, de itt-ott még működő, olajos gyárban sétál a dübörgő gépek és a csarnok hátsó, lassan pusztuló része között.

Az anyag, első hallásra elégggé szétszórtnak és zaklatottnak hangzott, de így a sokadik után már olyan érzésem van, hogy az olajos padló és a hulló vakolat is tud barátságos arcot mutatni a hűvös műhelysarokban - sőt, néha csak a oda kívánkozik a gyári munkás egy-egy 10 órás hegesztés után.

Most a kedvencem a Ghosts. :-)

Nine Inch Nails - Ghosts

Vörös téri pogó

Első hallásra nem tűnt fel, másodikra sem.
Aztán kicsit erősebb koncentráció után kiderül, hogy az Ausztriában tanyázó Russkaja, illetve annak énekese és udvari bolondja, Georgij Makazaria elég érdekes nyelven képes énekelni a lendületes ska/punk nótákat, amikbe nem felejtenek el beledrótozni némi szláv zenei alapokat sem.
Az emigránsok keserű életéről (is) nótázgató zenekar már nálunk is fellépett, nem kis meglepetést okozva a gyanútlan közönségnek.

www.russkaja.com